The Male Machine

"Három perc alatt vége volt a legjobb szándéka és legnagyobb igyekezete ellenére. Semmit sem tehetett ez ellen, amíg meg nem értette, hogy annyira lekötötte az orgazmus -  a sajátja, a nőé és az időzítés -, hogy nem tudott odafigyelni a saját érzéseire.

Amikor ezekre az érzésekre és érzékelésekre nem csupán közbeeső állomásokként kezdett gondolni, hanem olyan élményekként, amelyeket önmagukért is érdemes élvezni, két változás történt: tudatoabbá váltak benne saját érzései, és lehetővé tették, hogy ideiglenesen csökkentse az ingerek tempóját és saját nemi izgalmának szintjét mindazokban a pillanatokban, amikor úgy érezte, hogy idő előtti csúcshoz közeledik. De - ami legalább ennyire fontos volt -a pozitív összpontosítás ezekre az érzésekre, nüanszaikra és változataikra és a velük járó kezdeményezésekre és reakciókra feloldotta a korábbi, öntudatlan sietséget is, hogy mindennek vége legyen. A korai magömlés megszűnt.

Megértette az emberi viselkedés nagy látszólagos ellentmondását - ha az ember megpróbálja figyelmen kívül hagyni, "uralni" az érzéseit, az nem nagyobb, hanem kisebb önuralomhoz és szabadsághoz vezet."

Marc Fasteau lényegi dolgot írt le fenti című könyvében. Az időtlenség  megélésének, a magömlés szabályozásának a kulcsa az érzésekbe való belemerülésben, a tudatosságban rejlik, elfojtásuk, vagy figyelmen kívül hagyásuk helyett. Tehát minél jobban belemerül a nő és a férfi a szeretkezés érzékelésébe, észlelésébe és érzéseibe, annál könnyebben tud uralkodni nemi izgalmának szintjén, az orgazmusán, és a magömlés bekövetkeztén. (További néhány bejegyzésben ennek gyakorlatáról írok majd.)

 Kérdés: miért szeretkezik bárki úgy, hogy lehetetlen legyen megtapasztalni az időtlenséget, végtelenséget és a gyönyör teljességét? (Holott ez lehetséges, mind tartós és alkalmi kapcsolatban gyaránt.)

"Mit tettél a szex ajándékával?"

"Kudarc volt, a végén mindössze ezt fogják mondani. Pedig könnyen sikerülhetett volna is. Egy észre sem vehető csekélységen múlott, hogy kudarc lett, nem siker."

 Kafka egy fontos kérdésre mutatott rá, és adott valószínűleg sokunkra jellemző választ.

A szeretkezés egyszerű, magától értetődő és könnyű út a mindenséggel való természetes egységünk kiterjesztéséhez, egy megváltozott tudatállapot, transzcendens élmény  megtapasztalásához.

Könnyű, egyszerű? Nem, mégse, bonyolulttá tettük, évszázadok, évezredek alatt. Senkinek nem volt igazán érdeke az, hogy a szeretkezéssel az ember közvetlenül  megtapasztalja a transzcendens élményt. Sokkal inkább érdek volt és az ma is, hogy közvetítőkön keresztül, vagy nehezebb úton és csak néhány "kiválasztott" juthasson el e tapasztalásig: önsanyargató gyakorlatok, intézményesített közvetítés, világi tiltások, majd az alkohol és kábítószer használata helyettesít, ad valódi vagy ál, "olyan mintha" érzést. Mára a szeretkezés intézményesített tiltását felváltotta az intézményesített hamisítás: a pornográfia, a prostitúció, az érzékek és érzékelés szándékos tompítása, a szeretkezés más, pusztán biológiai szintre helyezése; az alkohol és a drogok járványszerű terjedése, melyek használata megakadályozza a valósághoz való kapcsolódást, az intimitás élményének transzcendens megélését.

A transzcendens élmény elérése hozzáállás, tudatállapot, érzés, érzékelés és érzelmek megélésének tudásában rejlik. A szeretet és fizikai megnyilvánulásainak átélése iránt az emberben olthatatlan vágy van, alapvető szükséglet a szoros közelség, a szeretetteljes érintés, ölelés, bizalom, biztonság,  a kölcsönös odaadás és odaadottság érzése, ezek megélése alapvető a teljes élmény megtapasztalásához.  (Mindezek függetlenek egy kapcsolat tartós vagy alkalmi voltától, mindkettő lehet üres, és tartalmas is, sokkal inkább a szereplők függvénye.) A tudatállapotot illetően  a gondolkodás kiiktatása, a gondolatmentesség a lényegi, úgy hogy közben az ember  tudatosan belemerüljön az élménybe. Az időtlenség megélésében segít a magömlés visszatartása, amely lehetővé teszi a szex meghatározatlan ideig történő gyakorlását. Ez a gyönyörérzet meghosszabbításán túl a transzcendens élmény elérését is segíti.  A spontanaitás alapja az érzések és megérzések követése, kicsit hasonlóan a művészi kreativitás megéléséhez, egyfajta szándékosságot alig igénylő, áradó érzés és cselekvés.

Mindezek megtapasztalása mindannyiunk számára elérhető, ha igényünk van rá. Ha mindkét félnek igénye van rá.